Gondolom, a nők többségének nem kell magyaráznom, hogy vannak szép tükrök meg csúnya tükrök. Úgy értem, vannak, amikben szépnek látod magad és vannak a torzítós fajták, amik valahogy mindig másmilyen képet adnak vissza, mint amit megszoktál. Ha mázlid van, az otthoni a szép tükör. Vagy ha elég hiú vagy - jó értelemben -, akkor nem adod alább és legalább egy olyat keresel otthonra, ami úgy mutat, ahogy látni szeretnéd magad. 

De mi van mondjuk a plázák nyíltan ellenséges tükreivel? Ahol még egy normális méretekkel rendelkező nő is torz képet kap vissza magáról? Mi van a sunyin éles fényekkel, amik épp arra világítanak rá, amit nem szeretsz látni? Mi van a fodrász, a kozmetikus tükrével, ahol az eltöltött idő nagyobb részében épp nem a legjobb formád vagy kénytelen bámulni? Mit kezdesz ezekkel?

Vannak másféle tükrök is. Amikor egyszercsak rájössz, hogy a másik azért mosolyog rád ilyen kedvesen, mert Te mosolyogva indítottad a beszélgetést. Amikor beengeded az erőszakos sofőrt, mert már úgyis mindegy, ő meg váratlanul megköszöni és ez jólesik. Amikor bevillan, hogy a reggeli veszekedés valami ballábas kelés miatt robbant ki és gyűrűzött végig a családon és nem is volt valódi oka. Amikor valaki csak mondja, mondja a problémáit, Te sorra kínálod a megoldásokat, ő hárít, és ráébredsz, hogy nem is a megoldás izgatja, csak a panaszkodás maga.

Aki hozzám jön, valódi tükröt vár: olyat, amiben egyszerre láthatja magát szépnek s igaznak a maga valójában. A végén. Az elején a tükör bizony sokszor a kegyetlenül igaz fajta. Nem feltétlen jó érzés belenézni. De olyan dolgokat vehetsz észre, amik felismerése és korrigálása közelebb visz a vágyott megoldás felé. Amitől szép és igaz leszel a magad valójában mindenki tükrében.

A kép Yu-chuan Hsu munkája.